Ez elment vadászni

Miért a férfiak sportja a grillezés?

A grillezés ma már tudományos kutatások tárgya, úgyhogy a kerti partikon és családi összejöveteleken a tűz köré csoportosuló, jéghideg sörrel a kezükben értekező, a húsokat akkurátuson forgató férfiak viselkedésére – miközben egy két évvel ezelőtt végzett hazai felmérésben a magyar nők 74%-a állította, hogy a mindennapokban ő főzi a vacsorát – igenis van szociológiai és kultúrantropológiai magyarázat.

Visszatérés a gyökerekhez

Ha a jelenség megértése érdekében a barlanglakó ősemberre vetnénk tekintetünket, akkor jó helyen kapiskálunk. A női-férfi szerepek a történelem hajnalán még kötöttek voltak. A törzs egyik tagja sem firtatta, miért a férfi gyújtja meg a tüzet, és miért a nő őrzi? Miért a férfi vadászik és miért a nők gyűjtögetnek? Ma már a sütés-főzésben mindkét nem jeleskedhet és ez társadalmilag teljesen elfogadott. Azonban van pár olyan étel, ahol a feladatmegosztás elvágólagos maradt.

Mert miközben a grillezés alkalmával a nők a konyhában a salátát állítják össze, a köretnek való zöldségeket aprítják, a desszertet, az italokat, na meg a terítéshez az asztalt készítik elő (hogy a lakoma végeztével leszedjék és elmosogassanak),

a férfiak kint  a szabadban, nagy műgonddal élesztik a tüzet, spontán együtt dolgozva felügyelik a műveleteket.

Folyamatosan konzultálnak, egymást segítik, és időközönként isznak is a sikeres előrehaladásra. Ez a leosztás kultúra függetlenül van jelen az egész világon, ami azt mutatja, hogy a tűz körül ősi reflexek és százezer év emlékezete kezd el működni.

Hús, csábító hús

Hajdanán a törzs életben maradása a férfitól függött, az élelmezés pedig szó szerint életveszélyes és roppant kényelmetlen művelet volt. Ha valakit csak felnyársalt, vagy eltaposott egy vadállat, még viszonylag jól megúszta. S ha széttépettetés nélkül sikerült a találkozást túlélni, akkor jött még csak a java. Háton hazacipelni mondjuk egy fél bölényt. Az ősi rítus átível a történelmen.

A vadászat „bűvös” férfimunka volt és maradt,

ahogy Weber operájában a vadászok kara is megénekelte, majd Hobo legendás albumában kölcsön vette: „ez fölséges élet, ez férfihez illik, ez edzi az izmot és jókedvet ád. Ha visszhangot vernek az erdők, a sziklák, hej, szebben és vígabban cseng a pohár.” Nem kizárt tehát, hogy a grill körül szorgoskodva ez a kollektív emlékezet tör utat magának. Újra élhető pár százezer év, és igazi vadászszenvedély lobban fel ilyenkor grill kötényünk alatt.

Őserők uralása és a grillezés

A tűzzel való bánás, az őselem megfékezése, megszelídítése, igába hajtása a vadászathoz hasonlóan szintén a veszély és az izgalom keverékét adja. Dominálni, uralmunk alá hajtani valami nálunk hatalmasabbat.

Ahogy a húsokat forgatjuk, talán ez a családot, törzset akár az életünk árán is megvédelmező elemi ösztön, ez a brutális, nyers, férfias érzés támad fel újra.

Függetlenül attól, hogy a tüzet ma már egy tíz éves is képes felügyelni és szabályozni. Végeredményben tehát az, hogy grill kerti partizunk, csak a felszínes látszat. Férfitársainkkal vállt-vállnak vetve, halált megvető bátorsággal, tűzön-vízen át harcolunk azért, hogy szeretteink túlélését biztosítsuk.